Meghalt az ember, aki felakasztotta Adolf Eichmannt
A 86 évesen elhunyt Shalom Nagarnak évekig rémálmai voltak.
A 86 évesen elhunyt Shalom Nagarnak évekig rémálmai voltak.
A Szolnok-Strasshof-Szolnok című kötet az SZTE ÁJTK Politológiai Tanszék – Szegedi Magyar–Izraeli Baráti Társaság gondozásában jelent meg. A szerzők, Frojimovics Kinga és Molnár Judit előző könyve a Strasshofba hurcolt szegedi zsidóság történetét mutatta be.
A tárgyalás magyarországi politikai- és sajtóösszefüggéseivel a Múltunk folyóirat legutóbbi száma foglalkozik.
A „végső megoldás” lebonyolításának részleteit tárgyalták meg Berlin Wannsee városrésze tóparti villájában 80 éve az SS és a náci kormány képviselői. Az évfordulóra filmet készített a ZDF német közszolgálati televízió.
A XX. század legfontosabb tárgyalása, amely nagyobb vihart kavart a nürnbergi pernél, nem csak a holokausztról alkotott képünket alakította át. Adolf Eichmann SS-tiszt jeruzsálemi pere a televíziózás történetében is mérföldkő lett. Az Eichmann Show című, csütörtökön a mozikba került film a pert a világ számára közvetítő stáb történetére koncentrál, ahol ugyanolyan dráma zajlott, mint a tárgyalóteremben.
Az izraeli archívumok eddig titokban tartották, az ítélet végrehajtásának évfordulóján azonban egy blogbejegyzésben nyilvánosságra hozták az akkori kormány döntését, amely szerint Adolf Eichmann náci háborús bűnöst kivégzése előtt meglátogathatta a felesége Izraelben.
A Horthy-mítoszt leleplező írásomra számos reflexió érkezett, rengeteg gyalázkodó komment, kevés ellenérv. Ez utóbbiak leginkább azt hangsúlyozták, hogy ő volt az, aki leállította a deportálásokat, illetve megmentette a budapesti zsidóságot. Ezekkel az állításokkal illenék óvatosabban bánni, mert ezek is részei a Horthy-mítosznak.
A vita valójában arról szól, hogy a német megszállással eleve megpecsételődött-e a magyarországi zsidóság sorsa, vagy az akkori magyar vezetésnek lett volna-e lehetősége megmenteni a vidéki zsidóság jelentős részét? Varga osztja ez utóbbi álláspontot::a magyar közigazgatásban sokan lelkesen közreműködtek a vidék minél gyorsabb és teljesebb zsidótlanításában.
Karsai László alábbi cikkében vitatja Ungváry Krisztiánnak azt az állítását, hogy a németeknek 1944-ben fontosak lettek volna a munkába állítható magyar zsidók. Zsidótlanítani akarták Magyarországot, függetlenül katonai érdekeiktől, és ehhez minden segítséget megkaptak a Horthy-Sztójay kormánytól, állítja a neves történész.
Máig kísért a rejtély: miképpen tudták 1944. május 15-től július elejéig, néhány hét leforgása alatt összeszedni, gettókba gyűjteni, bevagonírozni és a haláltáborokba szállítani a vidéken élő, félmilliós lélekszámú magyar zsidóságot? Kit terhel a fő felelősség? A német megszállókat? A Sztójay-kormányt és -adminisztrációt, amiért még a németeknél is lelkesebben küldték a halálba honfitársaikat? Karsai László és Ungváry Krisztián eltérően látják az akkori eseményeket.
A nemzeti együttműködés szellemében kellene széleskörűen megvitatni az alkotmánytervezetbe bekerült megállapítást, miszerint a magyar állam 1944 márciusában elvesztette önrendelkezését, amely csak 1990-ben állt vissza – javasolja Ungváry Krisztián történész. Szerinte ez így túlságosan leegyszerűsítő, gátolja a szembenézést a múlttal, ráadásul lehetőséget ad rá, hogy történeti kutatásokat az Alaptörvényre hivatkozva támadjanak.